Szarkák a postánál?
Rövid kis történet arról, hogy mai világunkban, ha igénybe veszünk egy szolgáltatást és fizetünk érte nem biztos, hogy a pénzünkért kapunk is valamit, sőt az is megeshet, hogy még meg is lopnak bennünket.
Nagyjából egy hete érkezett egy üzenet a Magyar Grafika szerkesztőségéből, hogy egy dokumentumot sürgősen jutassak el egy adott címre. Mivel sem időm sem lehetőségem nem volt személyesen eljuttatni így maradt a posta. Gondolván hogy ajánlott küldeményként rendben és tisztességesen megtörténik a kézbesítés, a dokumentum postázásra került egy pénteki napon. A legtöbb esetben, ahogyan az lenni is szokott, az ember azt várná, hogy a címzett már hétfőn megkapja a küldeményt. A levél ezzel szemben majd hat nap alatt ért célba. Ez lenne csak a kisebbik probléma, mert ennyi idő alatt akár gyalogosan is kétszer megtehette volna azt a 40 kilométeres utat, ami a feladó és a címzett között volt. A nagyobbik gond az, hogy a címzett mindössze egy megdézsmált borítékot kapott kézhez. A dokumentum időközben eltűnt egy a borítékon talált vágáson keresztül. Bosszantó, mert újbóli személyes utánjárással pótolható csak és pár ezer forintot is költhetek rá. Mint jóhiszemű feladó, bíztam abban, hogy egy küldemény, amiért fizettem, és amit elvileg ajánlott küldeményként nyomon is követnek, rendben és időben megkap a címzett.
Európában vagyunk és 2012-öt írunk. Mégis ilyenkor úgy érzi az ember mintha a vadnyugaton lenne 150 évvel ezelőtt, ahol a postakocsikat kirabolják. Bár ott az ember szemtől szemben állt a rablóval, mai világunkban sunyi módon megbújva észrevétlenül fosztják ki az embereket. Mivel nem ez volt az első eset feltételezhetően páran a fosztogatásra vannak berendezkedve egy olyan cégnél ahol alapvető követelmény az erkölcsi bizonyítvány és a fedhetetlenség. Talán újra alkalmazni kellene a jól bevált postagalambokat. Gyorsak, pontosak, környezet barát módon működnek, nem verik át az embert, mert a létük az embertől függ, ahogyan a posta is az emberekből él. Már ameddig megbízunk a postában.
