Grafika a Grafikában

Maczó Péter

A legutolsó, amit megtudsz egy könyv írása közben az, hogy mivel kellett volna kezdened… (BLAISE PASCAL)

Esetünkben ez csupán annyira kivétel, hogy tudtam előre, hogy nem állom meg, ne fűzzek pár sort e gyűjtemény elé, amelyet magam írtam, néha magam fotóztam és saját örömömre tervezhettem meg a Magyar Grafika számára, ahol, talán a harmadik cikk után, már mint Grafika a Grafikában, külön rovatként jelenhettek meg cikkeim.

Ha visszagondolok (sajnos egyre inkább csak vissza, mert arrafelé távolabbra láthatok), gyakran eszembe jut Haiman tanár úr, aki tanárom volt és a Typo-grafikai tanszékre hívott tanítani. Emlékszem, sokat beszélgettünk azokról az apró tipográfiai ínyességekről, amit gyorsan változó korunk sem hagyott változatlanul, benne a szedéstechnika újabb egfontolásokra bírt: a tradíció és a funkció avagy a stílus és a divat újragondolni késztetett.
Ennek az immár több mint félévszázados folyóiratnak nemrég ünnepeltük a jubileumát. Az összegzésre készült vastag kötetben éppen a lap arculatának újratervezéséről írtam, amely több folyóirat után szívesen vállalt kihívás volt.

A Magyar Grafika nevében hordozza a múltat, amikor még a nyomdászat volt a grafika.
Ahogyan Gutenberg a betűtől a könyvnyomtatásig egy szakma valamennyi ágát művelte. Évszázadokig e tevékenység, amit ma tipográfiának, részben tervező grafikának nevezünk, de attól elválóan a kivitelezését nyomdászatnak hívjuk, még egy egységet jelentett. Ennek a folyóiratnak számos jeles alkotója volt. Nagyjából a 20. század valamennyi neves magyar tipográfusa publikált a lapban, esetleg tervezte a borítóját. A megjelent nyomdatörténeti cikkek olyan sajátos összegzései a szakmának, amit más területeken alig találni. A folyóirat ugyanakkor aktuális technológiai értekezéseket is megjelentet, különös és sikeres nyomdákat mutat be. Kitekintést kínál a jövő prognosztizálható fejlesztései felé.

Az, hogy épp most egy ilyesféle summázatra szántam el magam, személyes ügy, kerek dátumokhoz alig köthető. Az elmúlt hét év alatt készült cikkek között interjúk és kiállítási bemutatók, diplomavédések és grafikai konferenciák egyaránt megtalálhatók. A terjedelem sem kerek oldalnyi, többnyire csak annyi, amennyit a téma megért, a lap megengedett: számonként 16 oldal grafika a grafikában, egy olyan szakmai folyóiratban, amely ma is vállalja történeti kapcsolatát a művészettel. Ez néha nem kölcsönös. Mára a nyomda immár csupán kivitelező. Az alkotó gyakran érzi úgy, hogy meg kell küzdenie. És ami rosszabb, a tervező sokszor találja úgy, hogy az esztétika alulmaradt. Ezekben az esetekben azért többnyire a megrendelő a hibás:
a nyomda teszi a dolgát, minőségi kivitelezéssel szolgál. Hol van az igazság? Talán valahol ezeken az oldalakon,
ahol őszinte igyekezettel próbáltam a napos oldalra kerülni, bemutatni tehetséges alkotókat, szép nyomtatványokat, a tervező grafika sikereit. Dokumentálni a jelent, hogy néhány év múlva örömmel körültekinthessünk…

Köszönet érte azoknak, akik ezt lehetővé tették, és bíztató köszöntés az Olvasónak, aki az oldalakon elkalandozik.

Videók