Rólunk

ISSN 0479-480X (Nyomtatott)
ISSN 2061-988X (Online)

A Magyar Grafika története összefonódik és kölcsönhatásban van az egyesületi élettel.
A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület rendezvényei iránt lényegesen többen érdeklődnek, mint ahányan azokon részt tudnak venni. A Magyar Grafika a szakma széles rétegeihez juttatja el ma is a legfrissebb technikai megoldásokat, szakmai innovációkat. Nemcsak elméleti információkat adunk, tradicionálisan törekszik lapunk a leírt eljárások gyakorlati bemutatására. Egyedi és egyben igen szerencsés formátumunk több kötészeti újdonság bemutatásában is mintaként, referenciaként szerepelt.

Hálásak vagyunk azoknak a beszállítóknak és nyomdáknak, akik éveken keresztül hirdetéseikkel lehetővé tették, hogy szaklapunk folyamatosan megjelenhessen.

A Magyar Grafika főszerkesztői:
1958−1978 Lengyel Lajos ( † 1978)
1978/3. − 1998/6. dr. Gara Miklós ( † 2000)
1999/1. - 2001/2. Vince András főszerkesztő és Búzás Ferenc felelős szerk.
2001/3. − 2002/4. Burger László, aki főtitkári teendői mellett gondoskodott a lap szerkesztéséről.
2002/5. − Faludi Viktória

Néhány emlékezetes pillanat a szerkesztőség utóbbi éveiből:
http://www.pnyme.hu/2004/mg/mg.php
http://www.pnyme.hu/2005/mg05/mg05.php
http://www.pnyme.hu/2005/officexpo/oexpo.php
http://www.pnyme.hu/2006/mgjubileum/mgjubileum.php
http://www.pnyme.hu/2007/karacsony/mg_karacsony.php
http://www.pnyme.hu/2008/drupa/0604.php
http://www.pnyme.hu/2008/mg/mg_buli.php

Szerkesztőségünk kivitelező gárdája:

Matusek-Faludi Viktória
a Magyar Grafika főszerkesztője

1982-ben kéziszedő szakmunkásként kezdtem nyomdai pályafutásomat a Veszprémi Nyomdában. A hamarosan bekövetkező technológiai váltás után a reprodukciós fényképezést és montírozást tanultam meg, miközben munka mellett érettségiztem, majd felvételt nyertem a „Gara-istálló” nappali tagozatára, ahol nyomtatószakon 1989-ben sikeres államvizsgát tettem. Már főiskolás koromban érdekeltek a kutatások, tanulmányok, az országos TDK-versenyen különdíjat nyert dolgozatom, ami a nyomtathatóság témával foglalkozott.
Két gyermekem születése után, 1995-től belekóstolva a kereskedelembe, a Budapest Papír belső üzletkötőjeként dolgoztam három évig. Ekkor már hobbiból írtam egy-egy cikket. Első írásom a Nyomdavilágban jelent meg az antwerpeni Plantin múzeumról. A következő három évben a Print and Publishing csapatában tevékenykedtem, majd ismét három évig az Artis című reklámszakmai havilap elindításában is szerepet vállalva, lapigazgatóként dolgoztam.
2002 májusában megpályáztam a Magyar Grafika főszerkesztőségét, ami életem egyik legnagyobb, legszebb, legnehezebb kihívása és egyben legörömtelibb szakmai feladata, melyet ma is változatlan lelkesedéssel és a szakma iránti alázattal végzek.
Az eltelt két évtized alatt teljes technológiai, arculati és tematikai megújulás keretében újjászületett lapunk, miközben megőriztük a tradíciót és az eddig létrehozott értékeket. 2004-ben Vámos György szerkesztői nívódíjat, 2006-ban Földi László díjban részesültem, 2008-ban Magyarország első magazinversenyén 1. helyezést ért el lapunk, majd 2014-ben a Kreatív Mediadesign versenyének címlap, borító különdíját nyerte szaklapunk. Mgonline hírlevelünk, Youtube csatornánk, honlapunk és facebook oldalunk támogatja meg nyomtatott megjelenéseinket. (www.facebook.com/MagyarGrafika)mellett on-line hírleveleinkkel is szolgáljuk a PNYME tagsága, olvasóink és az érdeklődő szakmabeliek tájékoztatását.

Endzsel Ernőné, Erzsi
a Magyar Grafika korrektora

1946. július 18-án születtem, Budapesten. Nyomdaipari tanulmányaimat 1960-ban kezdtem meg − unokabátyám, Mihalek Sándor ösztönzésére, aki szintén a szakmában töltötte élete java részét − a Ságvári Endre Nyomdaipari Tanintézetben mint kéziszedő ipari tanuló. A gyakorlati időt az Egyetemi Nyomdában töltöttem. 1963-ban, szakmai versenyen első helyezést értem el,
s ezzel már meg is szereztem a szakmunkás-bizonyítványt. Az Egyetemi Nyomdában kitanultam a linógépszedést is, és itt dolgoztam 1972-ig.
1963 és 1967 között elvégeztem a nyomdaipari technikumot.
1972 és 1978 között a MTESZ házinyomdájában dolgoztam mint gépszedő, majd mint korrektor.
1978-ban kerültem a Kossuth Könyvkiadóhoz, először korrektorként dolgoztam, majd egy kézirat-előkészítői és szerkesztői tanfolyam elvégzése után a Belpolitikai szerkesztőség munkatársa lettem. Az itt töltött évek erősen meghatározták szakmai fejlődésemet és a kiadói tevékenységhez való kötődésemet.
1990 és 1995 között a Magyarok Világszövetségének a havilapjánál, a Magyar Híreknél dolgoztam. 1995 decemberétől leszázalékoltak.
Nyugdíjasként szerencsém volt dolgozni több könyvkiadónál, külső munkatársként. A Vince Kiadó igen színvonalas több kiadványának az előkészítésében, korrektúrázásában jelentős részt vállaltam, valamint dolgoztam az Anymus, az Osiris kiadóknak is, és az Enciklopédia kiadó is felkért néhány kiadványának a gondozására. Aktívan részt veszek egyik fiam nyomdai vállalkozásában (Europrinting Kft.) az ofszetnyomtatás, valamint a CtP-s előkészítés területén, munkámmal ügyelve a cég által kinyomtatott kiadványok beltartalmának a minőségére.
1995-től vagyok a Magyar Grafika szerkesztőségének a munkatársa mint korrektor és kézirat-előkészítő, először a hagyományos (papíron való munkavégzés) módon, majd 2002-től elsajátítva a számítógépes szövegszerkesztés alapismereteit, on-line formában van lehetőségem dolgozni és a napi-heti igen szoros munkakapcsolatot tartani a szerkesztőség igen kiváló csapattagjaival.
E-mail: endzsel@freemail.hu

Kiss Gergely
a Magyar Grafika tördelője

1995-ben érettségiztem, ezután a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskolába jártam, és végeztem kiadványszerkesztőként. Gyakorlatomat az Állami Nyomdában töltöttem.
Ezután felvételt nyertem az ELTE BTK könyvtár szakára, ahol sikeresen diplomáztam. Az egyetem utolsó két évében a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában dolgoztam, mint tájékoztató könyvtáros, majd innen vonultam be katonának.
Leszerelés óta családi vállalkozásunkban, az Aldus Grafikai Stúdióban dolgozom édesapámmal közösen, aki grafikus, tipográfus és az Iparművészeti Egyetem Felsőfokú Tipografus tanfolyam oktatója.
Számos könyvet készítettünk közösen a Városházának, a Corvina kiadónak és a Borda Antikváriumnak.

2003 őszétől tördelem a Magyar Grafikát.
E-mail: kiss.g@enternet.hu

a Magyar Grafika szerkesztőbizottsága

† Eiler Emil

1945 ősze: egy utcai aknarobbanás után a Posner Grafikai Műintézet rajzasztalára fektettek. Magamhoz térve, szép plakátokat, grafikákat láttam a falon. Mondtam: én is tudok rajzolni. Felvettek tanulónak. További életút: a Kossuth Nyomdában litográfus; az Offset Nyomdában litográfus, majd minőségellenőr. A coloroffset-eljárás hazai bevezetésén dolgozó Bayer Pál és Iványi István kollégáink meggyőzésére vegyész. Gyakorlati évek 1954-től: a Magyar Pharma gyógyszergyárban és jogutódjában a Reanalban. 1960-tól a nyugdíjig a hazai nyomdaipari kutató-fejlesztő intézményben kutató, majd az Anofsal előérzékenyített ofszetlemez gyártó üzem + a Nyomdaipari Anyagvizsgáló és Alkalmazástechnikai Laboratórium (ATL) vezetője. Izgalmas feladatok az elektronmikroszkópiai laboratóriumban: a mikrovilág tanulmányozása, tanulmányok, gyönyörű felvételek készítése a hazai papír-, nyomda-, festékiparnak és a bűnüldöző szerveknek. Párhuzamosan: Kutatás-fejlesztés; Ágazati Szabványosítás; Szakterminológia Bizottságvezetés, aktív munka az Európai Minőségügyi Szervezetben (EOQC); közös fejlesztőmunkák a KGST-államok nyomdaipari kutató-, fejlesztőintézményeiben és minőségügyi szakismeretek oktatása a budapesti nyomdaipari szakiskolában. 1988: nyugdíj. Kiderült: már „mindent” tudunk, ezért nyomdaipari kutatásra-fejlesztésre hazánkban nincs szükség! Az eredmény: A Reálpress szétverése, széthordása. Akkor –1989-ben – azonnal egy amerikai cég kelet-európai részlegeinek igazgatója lettem. Ez volt az időszak, amikor a fejlett nyugati államok betelepedtek a volt szovjetirányítású szocialista államokba, ehhez angol nyelvi és helyi ismeretekkel rendelkező szakembereket kerestek. Az eredmény részemre: nyugati kapcsolatok kiépítése, az amerikai kiadó- és nyomdaipari módszerek tanulmányozási lehetősége.
Szakcikkek, könyvírás, nyomdaipari előadások hazai és külföldi konferenciákon is 22 éves kortól. (Iványi Istvánnal közösen: Nyomdaipari, Fényképészeti Vegyszerismeret. Egy fotós könyv is: a Sztereofényképezés – Műszaki Könyvkiadó.) Cikkírás a hazai szakfolyóiratokban: először a Papír- és Nyomdatechnika, majd a Magyar Grafika a kezdettől, mellette pedig egy amerikai szaklap európai rovatvezetője 1998-tól máig. (A Dealer Communicator rovatai: Mi újság Európában; Mi újság Magyarországon.)
Példaképeim: rajztanárom a híres Barcsai Jenő és volt főnököm Lengyel Lajos. A PNYME alapító tagja vagyok.
Mottóm: „Ami alapjaiban rossz, attól nem javul meg, ha tovább rontják!” Üzenetem az utódoknak: Korszerű, naprakész szakmai ismeretek, folyamatos tanulás és nyelvtudás nélkül ma már senki nem lehet szakember! A múltból én sürgősen visszahoznám az öntudatos, szervezett nyomdászt és az erőfölényével durván visszaélő tőkés fináncdiktatúrának kedvesen beintő, erős nyomdász szakszervezetet!

Dr. Novotny Erzsébet

E-mail: novotny.erzsebet@gmail.com

Maczó Péter

Maczó Péter dla [*Budapest, 1949 szeptember 14.] tervezôgrafikus, tipográfus, csomagolástervezô muvész Végzettség/diplomák: [Könnyűipari Műszaki Főiskola] nyomdamérnök, [Magyar Iparművészeti Egyetem] művészeti menedzser, [Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet] forma [csomagolás] tervező művész 2006 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Doktoriskola: dla cím 1977-tol a Magyar Iparművészeti Főiskolán a Typo-grafikai tanszék ágazatvezetője, majd egyetemi adjunktus és a Gyakorlati képzés intézetigazgatója, később a Grafika tanszéken a könyvművészeti szakirány felelőse, utóbb egyetemi docens, tanszékvezető helyettes. Megszüntetéséig az 1985-ben indult felsőfokú tipográfusképzés vezetője. 2014 óta a BKF [mostantól Budapesti Metropolitan Egyetem] grafika szakán, indított mesterképzés szakfelelőse – kinevezett tanárként. 1989-90 között az 1996-ra tervezett osztrák-magyar, közös rendezésű Budapest-Bécs világkiállítás [Expo’96] grafikai menedzsere. Plakátbiennálék résztvevője: Békéscsaba, Varsó, Brno, Lahti, Mons, Colorado… Megvalósult arculattervezései: Videoton, Magyar Villamos Művek, Uvaterv, Materv, Magyar Energetikai Társaság, Magyar Atomenergia Hivatal, Tárki, Állami Nyomda, Buváti, Magyar Urbanisztikai Társaság… 2002-tôl a Magyar Grafika arculata és lapterve, a Grafika a Grafikában rovat szerkesztője. [2006 nívó, 2008 magma díj] 2004-ben a német Ludwig Alapítvány ösztöndíjának nyertese. 2005-tôl tíz éven keresztül a nagyváradi Partium Egyetem vendégtanára. 2007 óta a soproni AMI grafika szak meghívott tanára, témavezetője. 2007 A Stiftung Buchkunst, Frankfurt által szervezett Best Book of the World nemzetközi szépkönyv főzsűrijének meghívott tagja. Megjelent kötetei: Tiponaptár 2009 és Maczó Péter: A csomagolásról, 2010 Ön itt áll, az infodesignról [a Scolar kiadónál megjelent könyv, amely a minisztérium alkotói különdíját, a Szép könyv versenyen a felsôoktatási és tudományos könyvek kategóriadíját, és a legszebb könyvborító díját is elnyerte, az év Design Award finalistája volt]. Kiállítások: 150 éves az Állami Nyomda – [Budapesti Történeti Múzeum] Trend of print – kurátora és rendezője [Országos Széchényi Könyvtár, 2012] Haiman 100 – [Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014] a jubileumi kiállítás tervezője, Ilyen nagy dolog a Szabadság? – 1956 és az emigráció [PIM, 2016] és Lebomló tükrei az emlékezetnek [Erdély, 1956] tipográfusa… Nemzeti Szalon [Műcsarnok, 2017] csoportos iparművészeti kiállítás résztvevője Lengyel Lajos-díj, 2017 A TipoSzalon alapító tagja, tagja a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek.

† Péterfi Sándor

A nyomdaiparral igen korán, alig négyévesen kerültem kapcsolatba, amikor is a család beköltözött a Pénzjegynyomdában akkor volt szolgálati lakásba. Már akkor bámultam a gépeket – akkor még szabadon lehetett mászkálni, de később szünidős iskolásként is segédmunkáskodtam a cégnél.
A gimnázium mellett a Közlekedési Nyomdában Jung Sándor művezető keze alatt tanultam a betűszedést, majd a lipcsei Nyomdamérnöki Főiskolán folytattam, ahol 1967-ben nyomóforma-előkészítés szakon szereztem diplomát. Ezután a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem következett, ahol 1973-ban okleveles ipari közgazdász-mérnök lettem. 1976–1977-ben a bécsi Közgazdaság-tudományi Egyetem Vezetőképző Intézetében vettem részt posztgraduális képzésben. Ezt végül 1991-ben negyedéves vállalkozói, vállalatvezetői és controlling-továbbképzés egészítette ki a Celle-i Deutsche Management Akadémián.
Egész eddigi szakmai életemben egyetlen munkahelyem volt, a Pénzjegynyomda, ahol a szamárlétra összes fokát végigjártam: 1967. szeptembertől gyakornok, 1970 júliusától gyártás-előkészítő, 1971. novembertől műszaki fejlesztési előadó, 1974 decemberétől műszaki fejlesztési csoportvezető, 1976. márciustól fejlesztési és fenntartási osztályvezető, 1984. áprilistól műszaki igazgató és 1993 júliusától vezérigazgató.
A legnagyobb esemény is természetesen a Pénzjegynyomdához kötődik az életemben: a bankjegygyártási technológia teljes megújítása, a vállalat egészét érintő felújítás végrehajtása és az új – jelenleg használatos – bankjegyszéria gyártása. Mindez azonos időszakban. 1996-ban az European Banknote Printing Conference soros elnökeként alkalmam volt a szervezet vezető tisztségviselőit Budapesten, egy közgyűlésen fogadni.
Példaképem kettő is van és mindkettő a bécsi Pénzjegynyomda volt műszaki igazgatója, a műszaki tudományok doktora Franz Gärtner és Wolfganz Färber urak. Mindketten kiemelkedő tudósai és gyakorlati fejlesztői voltak az egyik legérdekesebb nyomdaipari területnek – az értékpapír-előállításnak.
Megőrizni és továbbadni a régi mesterek egészséges nyomdászbüszkeségét és igényes szakmaszeretetét kívánnám leginkább.
Felsőfokú német-és középfokú angolnyelv-ismerettel rendelkezem.
E-mail: peterfis@t-online.hu

Szentendrei Zoltán

Veszprémben születettem, 1954. december 26-án. 1973-ban érettségiztem Veszprémben, a Vegyipari Szakközépiskolában. Sportpályafutásom érdekében Budapesten folytattam tanulmányaimat. Az édesapám révén, aki a Veszprémi Nyomdában reprodukciós fényképész volt, nyomdász ipari tanulónak jelentkeztem. 1975-ben a Zrínyi Nyomdában ofszet gépmesterként végeztem. Közben a sportpályafutásom sérülés miatt abbamaradt, ezért a felszabadult időmben tanulmányaimra koncentráltam, 1975-ben felvételt nyertem a Könnyűipari Műszaki Főiskola, Nyomdaipari Tanszék, nappali tagozatára. 1978-ban Formakészítő Szakon végeztem. Nyomdaipari üzemmérnök oklevelet szereztem.
Munkahelyeim:1978-86. veszprémi Pannon Nyomdában művezető.1986-tól a veszprémi Prospektus Gmk, majd Prospektus Kft. tulajdonos-ügyvezetője.
Legbüszkébb arra vagyok, hogy 2006-ban zöldmezős beruházás keretében az „Új Prospektus Nyomdát” létre hoztuk.
Példaképem Michael Jordan kosárlabdázó, aki a legkiélezettebb szituációkban, mindig hozta a legjobb formáját.
Mottóm, hogy a jól befektetett munka előbb vagy utóbb, mindig meghozza eredményét.

Fiatalabb kollegáimnak ajánlom, hogy szeressék szakmájukat, mert csak úgy tudják jól művelni.
Tel.: 88/422-914/111

Szikszay Olivér, sen.

Keresztapámnak, könyvkötőmesterként, 1945 előtt könyvkereskedése és könyvkötészete volt. Ő vezetett és „avatott” be a könyves világba, és javasolta, hogy a nyomdaiparban válasszak szakmát. Érettségi után betűszedő-tanulónak jelentkeztem a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképzőbe. Egy év tanműhelyi tanulás után, 1959 őszétől a Szikra Lapnyomdában leshettem el a szakma fortélyait. Kéziszedés, gépszedés, gyártás-előkészítés, majd a termelésirányítás különböző vezető beosztásai után mint termelési főosztályvezető váltottam 1991 áprilisában. 1992 októberéig a Népszabadság Rt.-nél dolgoztam mint műszaki igazgató és a Fényszedő Kft. ügyvezetője. 1992 novemberétől nyugdíjba vonulásomig a Marquard Színes Nyomda Kft. termelési vezetője voltam. 2001 óta pedig a Szó-Kép Nyomdánál igyekszem szakmai tapasztalataimat hasznosítani és gyarapítani. Több jelentős szakmai esemény részese lehettem – ofszetprogram, fényszedés-beruházás (Szikra Lapnyomda); szerkesztőségi rendszer telepítése (Népszabadság Rt.) és az utóbbi években a rohamosan terjedő digitális technikával való együttélés.
Pályafutásom során több kimagasló fiatalabb és idősebb szakmai tekintéllyel volt alkalmam együtt dolgozni, illetve a főiskolán tőlük tanulni. Példaképeim a szüleim, akik élete, gondolkodása még most – haláluk után – is erőt ad.

Mottó? Több is van, alkalma válogatja, hogy mikor melyik jut eszembe. De mivel életünk jelentős része munkával telik, leginkább az: „arra soha nincs időnk, hogy jól csináljuk, de arra mindig van idő, hogy kijavítsuk”. A lehetőséghez képest fontos, hogy minél jobban megismerkedjünk a klasszikus nyomdászat értékeivel, és minél többet tudjunk átmenteni és felhasználni digitalizálódó szakmánkban.

Megőriztem – többek között – egy szedőfiókot, a winkelemet és több olyan tárgyat, ami egy lakás, illetve iroda falai között elfér. És sok olyan minikönyvet, ami hagyományos kéziszedéssel készült.
E-mail: sen.oliver@szo-kep.hu

A Magyar Grafika csapata együtt télen-nyáron :)

Videók