Könyvajánló – Kalandozások Ausztráliában
Bruce Chatwin: Álomösvény – Kalandozások Ausztráliában
„Az utazás nem csupán a látókörünket szélesíti. Messze fontosabb ennél: ez formálja elménk. Korai kalandozásaink adják értelmünk nyersanyagát.”
Az Álomösvény egy rendkívüli író rendkívüli műve. Rendhagyó, szokatlan, különleges.
A szerző
Bruce Chatwin 1940-ben született az angliai Sheffieldben. Az iskola elvégzése után a Sotheby’snél helyezkedett el portásként. Csakhamar szakértője lett a műtárgyaknak, és kipróbálhatta magát az írásban is: katalógusbejegyzéseket készített a tételekhez. Nyolc évvel később – miután ő lett a cég legfiatalabb igazgatója – kilépett, hogy igazi szenvedélyének, az utazásnak élhessen. 1972 és 1975 között a Sunday Timesnak dolgozott újságíróként. Csakhamar ezt is otthagyta – távozásáról táviratban értesítette a szerkesztőséget: „Hat hónapra Patagóniába mentem, stop.” Ez az út ihlette élete első könyvét, az In Patagoniát (Patagóniában), amely amellett, hogy neves díjakat hozott a konyhára, írói karrierjét is elindította. Összesen hat könyvet jelentetett meg, mert sajnos fiatalon, 1989-ben elhunyt.
Az Álomösvény tekinthető élete fő művének: portré és útkeresés, számvetés saját életével, összegzés, visszatekintés egy vándoréletre.
Az Álomösvény
Ugyan az útleírást választotta formaként, mégsem egyszerű útiregénnyel állunk szemben – az Álomösvény minden értelemben a szépirodalom tárgykörébe tartozik. Bámulatos utazás: egy reneszánsz ember meséje egzotikus helyeken élő rejtélyes, titokzatos emberekről. Chatwin szakított a hagyományos értelemben vett regényformával, eredeti módon értelmezte újra a műfajt. Ennek nyomán született meg ez a csattanós, tömör, epigrammaszerű történetekből álló mozaik, ez a töredezett, szaggatott, rövid epizódokból álló elbeszélés, melyben valóság, fikció, filozófia, elmélkedés keveredik. Annak ellenére, hogy első ránézésre nem mindig látni az összefüggéseket, a mozaik egymásra épülő darabjai végül hiánytalan egészet adnak ki. A folyamat eredménye egy tekintélyes meggyőző erővel bíró alkotás, melynek teljesen a hatása alá kerül az olvasó, és nagyon nehezen szabadul onnan. Ez a könyv elgondolkodtat, tanít és mélyíti ismereteinket. Már csak emiatt is elszigetelt jelenség a piacon.
Chatwin nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az emberi lét, emberi természet és kultúra mibenlétére, eredetére, lényegére vonatkozó ambiciózus elméletét bemutassa. Ezt a tömény kulturális és filozófiai kincs nehezen találna utat tisztán komoly formában az olvasóhoz: Chatwin igazi zsonglőr, aki képes könnyed, olvasmányos, lebilincselő, olykor kimondottan vulgáris részekkel tarkított alkotással nívósan szórakoztatni, és egy életre lebilincselni. A könnyedebb részeket kiválóan ellenpontozzák a „komoly” naplójegyzeteiből idézett irodalmi szemelvények, tudósokkal folytatott beszélgetések, tudományos fejtegetések.
Az Álomösvény fizikai és szellemi értelemben vett utazás a világ körül. Szeszélyes, csapongó mese, mely leképezi az író tényleges és intellektuális utazását: fikció, útleírás és önéletrajzi elemek állnak össze egésszé, melyben saját fejlődése, útkeresése, világnézete tükröződik.
Chatwin megszállott utazó, önjelölt nomád, aki soha nem maradt egy helyben sokáig. Egész életében a vándorlás foglalkoztatta, és arra próbálta megtalálni a választ, hogy miből táplálkozik ez a leküzdhetetlen nyughatatlanság. A „mehetnék” nála egyszerre téma és kérdés – meg akarja oldani a nomád életforma rejtélyét.
Ausztráliában és az őslakos kultúrában találta meg azt, amit keresett. Ebben látta mindannak a példáját, amely egész életében foglalkoztatta, mely rímelt az évtizedek alatt megalkotott elméletére.
Az őslakosok álomösvényeit dalvonalaknak nevezte el, melyek útként, térképként, törzsi, társadalmi megkülönböztetésként szolgáltak. Ezekben ő annak a fizikai és pszichológiai példáját látta, hogy az ember eredendően vándorló természet. Az őslakosok dalvonalakkal összefüggő kultúrájában az emberiség eredendő, természetes, harmonikus életmódjának utolsó fennmaradt vonásait vélte felfedezni.
Az utazás
Chatwin páratlan mágus: „szellemi térképész”, aki idegen tájakat fedez fel – és mi is egzotikus vidékeket, soha nem látott kultúrákat fedezhetünk fel általa.
Felejthetetlen intellektuális utazásra visz bennünket – akkor is, ha ki se tesszük a lábunkat a szobából. Sorra elevenednek meg előttünk a legbizarrabb figurák, a legszürreálisabb szituációk. Chatwin bemutatja azokat a különös karaktereket, akikkel útközben találkozik: excentrikus emberekről szóló skiccek, sajátos élettörténetek kerülnek elénk. A kozmopolita világ képviselőjeként megmutatja a többi városlakónak egy különös ország különös kultúráját, lakosait, olykor barbár szokásait, váratlan szépségét. Az olvasó pedig mindegyre ámul, hogy hányféle ember él, mennyi csoda van ezen a világon.
A központi szálat az adja, hogy Chatwin minél többet meg szeretne tudni az ausztrál őslakosok dalairól, melyek egyszerre szolgálnak térképként, a bennük leírt földrajzi alakzatok teremtésmítoszaiként, a kereskedelem eszközeiként. Az őslakos kultúra alapjaiként összekötik az egyént és Álomkorban élt ősét. Az abó eredetmítoszok szerint az ősök a földkéregből kipattanva elindultak, és életre énekelték a világot oly módon, hogy megnevezték az útjukba kerülő dolgokat. Dalösvényt hagytak maguk után, amely egyszerre ének és térkép. Minden őslakos felelős azért, hogy a dalból rá eső strófákat (melyek az ő tulajdonát képezik) időről-időre megénekelje.
Chatwin azokat a kalandokat, találkozásokat írja le, melyeket az információgyűjtés közben átélt. Első számú idegenvezetője az orosz származású Arkagyij, aki magával viszi, hogy feketékkel és fehérekkel találkozzon. Arkagyij a vasúttársaságnak dolgozik: szent helyeket térképez fel. Mivel az álomösvények mentén fekvő szent helyek sérthetetlenek, elkerülhetetlenül jelentkezik a két világ, a fekete és a fehér, az ősi és a modern közötti kibékíthetetlen ellentét.
A találkozások nyomán formálódik ki előttünk az álomösvények köré szerveződő ausztrál őslakos kultúra sajátos képe, hiszen mindenki hozzátesz egy picit a maga egyéni módján, feltár egy szeletet, elárul valamit belőle. Egyúttal kirajzolódik az abók politikai és gazdasági helyzete is.
Kézműves fordítás
Az Álomösvény nem két perces olvasmány. Sajátos, teljesen egyedi stílusa és a felvonultatott temérdek információ miatt a magyar nyelvű változat sem készülhetett futószalagon. Meg kellett találni azt a sokrétű, egyedi hangot a magyarban is, ami őt az angolban jellemzi. Rengeteg utánajárásra, olvasgatásra, keresésre, gondos kutatásra volt szükség. Chatwin igényessége semmilyen fordítói lustaságot nem enged meg. Idő, végtelen türelem, és maximális aprólékosság híján nem születhetett volna meg. Talán ezért sem jelent meg eddig nagy kiadók gondozásában. Nézetem szerint Chatwin esetében csakis a „kézműves” fordításnak van helye. Távolról sem emlékeztet tömegtermékre. Mindamellett remélem, hogy mégis helye lehet a bóvli által dominált piacon.
További információ:
Balanyi Bibiána
+36209135175
www.alomosveny.hu
