Heineken design pályázat - magyar grafikus a dönőben
A HEINEKEN LIMITED EDITION PALACK DESIGN PÁLYÁZAT
EGY MAGYAR VERSENYZŐ IS PÁLYÁZOTT ÉS EGÉSZEN A DÖNTŐIG JUTOTT
Tomcsányi Gusztáv, gyakorló grafikus, 15 éve van a szakmában, jelenleg szabadúszó tervezőként tevékenykedik. A design és a kihívás két olyan tényező, mely mindig jelentős szerepet játszott az életében. A Heinekenhez való kötődése nem ú jkeletű, a márka arculata és design-ja mindig is nagyon tetszett neki, a reklámok pedig a kedvencei közé tartoztak. A Heineken Limited Edition versenyen való indulás ilyenformán nem is volt kérdés számára.
Miért jelentkeztél a Heineken design pályázatára?
Elsősorban azért jelentkeztem, mert izgalmasnak találtam a feladatot, hogy egy másik tervezővel összekapcsolódva alkothatunk egy dizájnt. A pályázat lényege is ez volt, hogy keressek egy olyan tervet ami úgy gondolom, hogy illeszkedik az enyémhez és a kettő terv egy egységes arculatot alkosson. Sok palacktervet megnéztem és némelyik inspiráló módon hatott rám. Belül érzem már egy ideje, hogy életemnek egy következő, szakmailag komolyabb szakasza kezdődik el. Talán a Heineken Limited Edition palack design versenyben is ezt a lehetőséget láttam meg. Persze ez az elején nem volt ennyire tudatos, csak utólag fogalmazódott meg bennem.
Mit próbáltál kifejezni az általad tervezett palack-design-nal?
Egy olyan dizájnt szerettem volna alkotni, ami beleilleszkedik a Heineken arculatába és formavilágába. Én az egyszerűség és jó átláthatóság híve vagyok, nem szeretem a bonyolult dolgokat. Ezt a szemléletet szerettem volna megjeleníteni a tervemben is. Egyszerű, világos és letisztult külsőt akartam megalkotni, ami vizuálisan egy kellemes és finom érzetet kelt az emberben. Ami a minőségről árulkodik és arra ösztönzi az embereket, hogy megvásárolják a Heineken limitált palackját, ami szerintem dísznek is tökéletes. Én egy egyszerű tipo grafikus, játékos elrendezést adtam a palacknak, mindezt megkoronázva a jellegzetes és markáns Heineken csillaggal.
Hogyan találtatok egymásra a tervező-társaddal?
Egészen pontosan Ray Muniz talált meg engem. Az, hogy bejutottam az első három döntős közé az félig neki köszönhető. Ha Ő nem párosítja a dizájnját az enyémmel, akkor lehet, hogy be sem kerültem volna. De jól választott, mert a kettőnk terve, stílusában nagyon jól illeszkedik egymáshoz.
Ő is írt először nekem levelet és ezt követően kezdtünk el beszélgetni egymással. Megosztottuk egymással a versennyel kapcsolatos gondolatainkat. Az ő személye ösztönzött arra is, hogy kicsit jobban utána nézzek az országnak, illetve a városnak ahol él. Puerto Rico-ról eddig szinte semmit sem tudtam, de most már van kihez kötnöm ezt az országot és mondhatom, hogy van ott egy ismerősöm, akivel volt egy gyümölcsöző munkakapcsolatom. Az elmúlt egy hónap ilyen tekintetben izgalmas és mozgalmas volt.
Mit éreztél, mikor megtudtad, hogy döntős vagy?
Emlékszem, hogy amikor először olvastam a levelet, el sem hittem. Többször el kellett olvasnom, hogy nem értek-e valamit félre. Az első benyomásom talán az volt, mintha csoda történt volna. A következő napokban nagyon izgatott és boldog voltam. Szakmailag nagyon jól esett az elismerés. Nem számítottam ilyen sikerre, mert nem volt időm sokat gondolkodni a tervemen. Az elmúlt időszakban nagyon sok munkám volt és azokra kellett koncentrálnom.
Hogyan zajlott a kiválasztás? Beszélgettél a zsűri tagokkal?
A kiválasztásról annyi információm van, amennyit egy kis videóban elküldtek a Heineken amszterdami központjából. A rövid filmen az látható, hogy a három tagú nemzetközi zsűri, Evan Orensten, a Cool Hunting társalapítója és vezető szerkesztője, Mark Dytham, a PechaKucha nemzetközi kreatív hálózat társalapítója, valamint Mark van Iterson, a Heineken tervező csapatának nemzetközi vezetője elmondják véleményüket mind a három palacktervről. A videót is többször visszajátszottam, hogy jól értem-e amit mondanak, mert nagyon pozitív volt a zsűri véleménye a palacktervünkről. „Szerelem első látásra” Mondta Evan Oresten. Mondanom sem kell, hogy mennyire megtisztelő volt ilyen neves személytől a pozitív bírálat.
A zsűri tagokkal viszont sajnos nem tudtam igazán jól kommunikálni, az angol tudásom nem tökéletes. Ezt nagyon sajnáltam, mert lett volna rá lehetőség.
Hogyan fogadtad a végeredményt?
Elég vegyesek az érzéseim. Van bennem szomorúság, de egy kicsit meg is könnyebbültem, mert a döntésig ezt a két hetet nagyon nehéz volt kivárni. Ráadásul egy héttel még kitolódott a verseny, hiszen a zsűri nehezen tudott dönteni. Ekkor rakták ki a facebookra a három palacktervet. Miután láttam a másik két palacktervet, azt gondoltam, hogy az igazi versenytárs a most már nyertes Rodolfo és Lee design-ja és szoros lesz a verseny. Azt, hogy idáig eljutottam sikernek és elismerésnek veszem, hiszen 100 országból mintegy 30 000 versenyző vett részt a kihíváson, én pedig bekerültem a legjobb három közé.
Mit gondolsz a nyertes alkotásról?
Szerintem a zsűrit elsősorban az a látványelem fogta meg, melyben a kontinensek egy csillag formába vannak rendezve. Ez a megoldás nekem is nagyon tetszik. Egyszerű és nagyszerű. Szeretnék küldeni a győztes csapatnak egy gratuláló levelet, mert valóban jó munkát végeztek.
Ha újra indulnál, másképpen csinálnál valamit?
Talán jobban felkészülnék kommunikációban. Sajnos én nem tudok jól angolul és ezért úgy érzem, hogy hátrányban voltam és nem tudtam olyan jól elmondani a tervem hátterét. De ez is ösztönöz arra, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Sosem késő elkezdeni.
Mindent együttvéve, milyen érzéseid vannak a pályázattal kapcsolatban?
Nagyon élveztem az eltelt időszakot és mindent, ami ehhez a versenyhez kapcsolódott. Szó szerint kicsit kizökkentem, vagy kikacsintottam a magyar valóságból. Nagyon tetszett az a komoly partneri viszony, ahogy a zsűri tagok hozzánk, tervezőkhöz viszonyultak. Látszik, hogy sok munkát és időt fektettek ebbe a projektbe és a velünk való kapcsolattartásba. Az egész nagyon inspiráló volt számomra és sok friss gondolattal és tervvel lettem gazdagabb. Végig az foglalkoztatott, hogy szívesen lennék a jövőben ilyen és ehhez hasonló projektek részese. Van Einsteinnek egy mondása, ami nekem nagyon tetszik, és gyakorta idézem: „Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.”
