A Doves Type betűtípus legendája
Egy tipográfiai kincs újjászületése a Temze mélyéről
A londoni Temze folyó mélye számtalan történetet rejt, az őskori eszközöktől a római kerámiákon át a középkori ékszerekig. Azonban kevés történet olyan különleges és izgalmas a nyomdászok és tipográfusok számára, mint a Doves Type betűtípus elvesztésének és újrafelfedezésének regéje.
Több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1916-ban T. J. Cobden-Sanderson, a Doves Press alapítója, titokban a Temzébe dobta a gondosan megmunkált fémbetűkészletet, amelyet egykori üzlettársával, Emery Walkerrel közösen alkottak meg. Ez a tett nem csupán egy betűtípus sorsát pecsételte meg, hanem egy drámai bosszúaktus is volt, amelyet Cobden-Sanderson azért hajtott végre, mert úgy vélte, Walker megpróbálja becsapni őt.
A Doves Type betűtípust 1900-ban, a londoni Hammersmith városrészben alapított Doves Press számára hozták létre. A tervezésben Percy Tiffin rajzoló és Edward Prince mester betűmetsző működött közre, hogy a 15. századi velencei nyomdász, Nicolas Jenson által inspirált reneszánsz tisztaságot és eleganciát idézzék meg. A betűtípus egyedi jegyei – a különösen széles nagybetűk, gyémánt alakú írásjelek és a kissé aszimmetrikus „i” pontok – a Doves Press védjegyévé váltak, túlszárnyalva még a korabeli Arts and Crafts mozgalom másik jeles alakjának, William Morrisnak a tipográfiai kísérleteit is.
A Doves Type kizárólag 16 pontos méretben létezett, így amikor Cobden-Sanderson elhatározta, hogy a betűkészletet a folyónak „ajándékozza”, gyakorlatilag lehetetlenné tette annak további használatát. A betűtípus sorsa azonban nem ért véget a Temze mélyén, hála néhány elhivatott embernek és egy különösen kitartó grafikusnak, Robert Greennek.
Green a 2000-es évek közepén kezdett érdeklődni a Doves Type iránt, alaposan tanulmányozva a nyomtatott kiadványokat és digitális másolatokat, hogy minden vonását hűen újrarajzolja és digitalizálja. 2013-ban kiadta a betűtípus első digitális változatát a Typespec oldalán, ám nem volt maradéktalanul elégedett az eredménnyel. 2014 októberében elhatározta, hogy maga keresi fel a Temze partját, hátha rábukkan az eredeti betűkészlet darabjaira.
Cobden-Sanderson naplóira és korabeli beszámolókra támaszkodva Green pontosan meghatározta azt a helyet a Hammersmith hídon, ahol a betűkészletet a folyóba dobták. „Alig 20 percet töltöttem ott, és máris találtam három darabot” – mesélte. Ezt követően a Londoni Kikötői Hatóság segítségével egy búvárcsapatot vont be, akik vödrökkel és szitákkal kutatták át a folyómedret. Összesen 151 betűelemet – úgynevezett „sortot” – sikerült visszaszerezniük az akár félmillió darabból.
A megtalált betűk nemcsak a tipográfiai történelem egy darabját tárták fel újra, hanem Green számára is lehetővé tették, hogy tovább tökéletesítse a Doves Type digitális változatát, megőrizve annak egyedi karakterét a modern kor számára. A betűtípus ma már elérhető a Typespec oldalán, és olyan kiállításon is megtekinthető, mint a London Museum Docklands „Secrets of the Thames” című tárlata, ahol a Temzéből előkerült darabok mellett a Doves Press kiadványainak, köztük a híres Doves Bible egy példányának szépsége is megcsodálható.
Ez a történet nem csupán a Doves Type újjászületéséről szól, hanem a nyomdászat és tipográfia iránti szenvedélyről, amely képes évszázados mélységeket áthidalni, hogy egy elveszett remekművet visszahozzon az utókor számára.
Forrás: Holly Black, „Remnants of a Legendary Typeface Have Been Rescued From the River Thames”, news.artnet.com, 2024. május 5.
