Vass Sándor
Érettségi után nyomdász szakmunkás ta- nuló lettem a Zrínyi Nyomdában. A Zrínyi igazgatója Bolgár Imre volt. Benne láttam azt a nyomdászvezetőt, aki ismeri a szak- ma minden gyakorlati részletét, fortélyát, ugyanakkor legfontosabb termelőerőnek a munkahelyi légkört tartja. 1960-ban tettem szakmunkásvizsgát, mélynyomó formakészítőként. 1963-ban, az akkor újra induló nyomdamérnökképzés keretében felvettek a Könnyű- ipari Felsőfokú Technikumba, ahol – munka mellett – 1967-ben szereztem oklevelet. A Zrínyiben ismertem meg feleségemet Nellát, aki fényképész és retusőr volt. Két fiunktól – az egyik szintén nyomdász – már 2-2 unokára vagyunk büszkék. 1968-ban a Nyomdaipari Fejlesztő Laboratóriumban techno- lógusként, 1969-ben a Pénzjegynyomdában formakészítő mű- vezetőként dolgoztam. Innen kerültem a Könnyűipari Beruházási Vállalathoz főtechnológusi beosztásba, majd 1971-ben a Köny- nyűipari Minisztérium következett, ahol hat év alatt részt vettem a nyomdaipar nagy rekonstrukciójának irányításában. Közben filozófiai oktatói diplomát szereztem, tanítottam két évig a nyom- daipari szakiskolában, és jegyzeteket szerkesztettem, megírtam a „Mélynyomó formakészítés” tankönyvet. 1977-ben kineveztek a Pátria Nyomda igazgatójának, majd vezérigazgatójának. Tizenöt évig dolgoztam a Pátriában. A leg- büszkébb erre az időszakra vagyok, hiszen felépítettük a Dombó- vári üzemünket, beolvasztottuk a Nyomtatványellátó Vállalatot és a Rákóczi Nyomdát, Bécsben vásároltunk nyomdát és nyom- tatványbolt-hálózatot építettünk ki. 1993-tól a Kabinet Kft. ügyvezetőjeként nyomtatványkereske- delmi hálózatot építettünk ki, majd 1997-ben megvásároltam a Diamant Nyomdát, mely az előzőnek nyomdai hátteret biztosí- tott. 2001-ben – egy baleset miatt – 60 évesen nyugdíjba vonultam. Ezt követően három évig tagja voltam a Magyar Grafika szer- kesztőbizottságának, és most is hasonló területen dolgozom a Typographia lapnál, ahol cikkeim jelennek meg. Műszaki Egyesületünkben 1965-től a Mérnök-Technikus kör vezetője, majd 1968–1980 között a Nyomdaipari Szakosztály elnöke voltam. 1980-ban Szakmai Kultúráért érdemérmet, 1983-ban Eötvös Lóránd-díjat, 1984-ben Munka Érdemrendet kaptam. Beszélek és olvasok német és angol nyelven. Életem és pályám során a szerető emberi kapcsolatokat, a szak- maiság és a teljesítmény értékeit tartom a legfontosabbnak.
