Urbán László †
1923-ban születtem, Kispesten. Egy idős nyomdászbarátunk révén, érettségi után, 1941-ben a kispesti Faragó-nyomdába ke- rültem, ahol kéziszedő szakmunkásként 1944-ben szabadultam. Később gépsze- dést is tanultam. Az ötvenes évek első fe- lében a Műszaki Egyetemen is folytattam tanulmányokat. Munkahelyeim: 1945-től 1949-ig a Fa- ragó-, majd Petőfi-nyomdákban (Kispest) voltam kéziszedő és gépszedő. 1949-től 1950-ig a Légrády Nyomdában kéziszedő voltam, majd az üzemi bizottság titkárhelyetteseként tevékeny- kedtem. 1950 és 1957 között a Könnyűipari Minisztérium Nyom- daipari Igazgatóságán csoportvezető voltam. 1957-től 1983-ig a Lapkiadó Vállalatnál tördelőszerkesztői, majd később osztály- vezetői minősítésben dolgoztam. 1983-ban nyugdíjaztak. Ezt követően még 15 évet töltöttem nyomdaipari területen. Szakmai tevékenységem nagyon gazdag és tartalmas. Számos országos folyóiratnak terveztem meg a tipográfiáját, tördelőszer- kesztői beosztásban tucatnyi országos folyóiratnál évtizedekig másodállásban tevékenykedtem. Tíz évig óraadó tanára voltam a Ságvári Endre Nyomdaipari Tanulóintézetnek, ahol érettségi- zett utolsóéves tanulóknak szakismeretet tanítottam. Több rek- lámvonatkozású cikket publikáltam a reklámszakma lapjaiban. Voltam propagandafőnök, szakértő, szakmai tanácsadó, vizsga- bizottsági tag és elnök. Mint osztályvezető 400 lap nyomdai előállításáért voltam felelős. A Lapkiadó Vállalatnál a munka- ügyi döntőbizottság elnöke voltam. Példaképemnek tekintem Lengyel Lajost, Soproni Bélát, Haiman Györgyöt, valamint dr. Gara Miklóst, akik barátságuk- kal is megtiszteltek. Legbüszkébb vagyok – egyéb magas kitüntetéseim mellett – a szakmai munkámért kapott Lengyel Lajos-díjra. Kedvenc mottóm: „A szakmát nem elég szeretni, nem árt meg is tanulni.” Az új nyomdászgenerációnak őszintén kívánom, hogy a régi nagy elődök példáját követve, az állandóan fejlődő technológiák felhasználásával az utókor számára is maradandót alkossanak, és a nyomdász közéletben aktívan vegyenek részt. A régi időkből a példamutató nyomdászösszetartás szellemét őrizném meg. A német nyelvet passzív szinten ismerem, a francia és latin nyelv sem teljesen idegen tőlem.
