Teszár Jenő
TESZÁR JENŐ Harmadik generációs nyomdász vagyok. Apai nagyapám Teszár Lipót mestersze- dő, napilapok tördelőszerkesztője. Apám Teszár Jenő gépmester, géptermi műve- zető. Nem kérdéses a szakmám megvá- lasztása. Az érettségi után fényképész- tanulóként kezdtem a pályát a Kossuth Nyomdában. Nyomdászképzettségem fő állomásai: 1961-ben Nyomdaipari Tanulóintézet – síknyomó fényképész; 1970-ben Felsőfokú Nyomdaipari Technikum – szaktechnikus; 1974-ben Könnyűipari Műszaki Főiskola – nyomdamérnök; 1980- ban Számítástechnikai Oktató Központ – rendszerszervező; 1986- ban Könnyűipari Műszaki Főiskola – mérnök-közgazdász. Munkahelyeim, beosztásaim: 1959–1964 között a Kossuth Nyomdában síknyomó fényképész; 1964 és 1968 között a Nyom- daipari Tröszt Kutatóintézeténél fényképész szakmunkás. 1968-tól 1974-ig a Nyomdaipari Egyesülés Kutatóintézetében: kutató csoportvezető; 1974–1976 között tudományos munka- társ; 1976 és 1978 között tudományos főmunkatárs; 1978-tól 1980-ig tudományos osztályvezető; 1980–1983 között tudomá- nyos főosztályvezető. 1983–1990 között a Reálpressz Nyomdaipari Műszaki Fejlesztő KV.-nál – igazgató. A fenti 26 év azonos helyen, a cég volt folyamatos átszerve- zésben. 1990–1991-ben a Hunorlito Kft. ügyvezető igazgatója voltam. 1991–1992-ben a Nilpeter Kft. ügyvezető igazgatói tisztét töl- töttem be. 1992-től szaktanácsadó flexográfia témakörben, szakíró, lap- kiadó, szerkesztő, a Magyar Újságírók Szövetségének tagja. Életem meghatározó szakmai eseménye az 1970-es években, a magyar nyomdaipar ofszeteljárásra való átalakítása volt. A mun- kahelyem tevékeny részt vállalt az új technológia adaptációjá- ból és elterjesztéséből az egész országban. Ez volt az időszak, ami- kor szinte minden hazai nyomdában alkalmam volt bemutatni, tanítani az eljárást. Példaképeim: Lengyel Lajos, Horvai József, valamint dr. Gara Miklós aki a magyar felsőfokú nyomdászoktatás megteremtője. Felsőfokú szakmai színvonal, rendíthetetlen céltudatosság, ren- geteg energia, szálegyenes emberi tartás. Tanárom, később atyai jó barátom. Az íróasztalomon ott a fényképe. Van kedvenc mottóm is: „Ha valami elromolhat, az el is romlik.” Ez ad reményt minden nyomdásztechnológusnak arra, hogy amíg világ a világ, mindig lesz munkája. Üzenetem a következő nyomdászgenerációnak: A nyomdá- szat története több mint félezer éves. Nem lenne szabad erről megfeledkeznie az újaknak. A nyomdaiparban nem a számítástechnika korát éljük, hanem folytatjuk a szakmát számítógépes segédlettel. A félezer éves szakmát. Folytatjuk. Angolul beszélek, finn, svéd spanyol kolléga megért. Az ango- lok, amerikaiak engem értenek, de én őket nem. Nyomdász néme- tül és nyomdász oroszul olvasok, sajnos csak a szakirodalmat.
Nyomdászportrék sorozatunkban Dr. Garáné Bardóczy Irén riportja Teszár Jenővel a következő linkre kattintva olvasható: http://mgonline.hu/system/articles/233/articles_233_original.pdf?1479179319
