Bede Istvánné, Ludmilla
BEDE IST VÁNNÉ, SZILINA LJUDMILA Petrozavodszkban, a szakközépiskolai tanulmányaim során, kerültem kapcsolatba a nyomdaiparral, mivel az érettségivel egy időben gépmesteri szakképesítést szereztem (1963). Iskolai végzettségem okleveles nyomdamérnök, Moszkvában szereztem meg, 1968-ban. Munkahelyeim: 1969 és 1977 között a Kossuth Nyomda kötészeti művezetője voltam, majd 1978-tól 1989-ig a Nyomdaipari Egyesülésben osztályvezetőként dolgoztam. 1990-től a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség főmunkatársa, majd annak névváltozása után a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség szakreferense voltam 2005-ig. Legnagyobb események szakmai pályafutásom során: a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség megalakulásában való részvétel, valamint a Tolnai Lajos-díj elnyerése. Példaképem: Fodor Kornél Mottóm: „Szakíts időt az olvasásra, ez a bölcsesség alapja.” A jövő nyomdászgenerációjának szóló üzenetem: Tanuljanak és kövessék a régi nagy nyomdászok felelősségteljes életútját.
A nyomdászok egyik legnagyobb erénye a hagyományok megőrzése.
Idegennyelv-ismeretem az orosz és a német nyelv.
Ha valaki elolvassa azt a nevet, hogy Ludmilla, azonnal tudja, hogy a magyar nyomdaiparban kiről van szó, hiszen munkakörében nemcsak a hazai nyomdákkal tart személyes kapcsolatot, hanem nemzetközi szinten is. Bede Ludmilláról van szó, aki Oroszország egyik tartományában, Kelet- Karéliában született. Itt érettségizett, majd utána magasnyomó gépmesteri szakképesítést szerzett. Ezt követte a moszkvai Nyomdaipari Egyetem, ahol 1968-ban nyomdaipari technológus-mérnöki diplomát kapott. Az egyetem befejezése után 1968–1969-ben a petrozavodszki nyomdában magasnyomó géptermi művezető, majd kötészeti főművezető lett…
https://mgonline.hu/system/articles/277/articles_277_original.pdf?1479179325
