Gábor Elek †
Gyermekkori barátom – Gerlach Ferenc – elsőéves kéziszedő tanonc volt a nyomdaiparban, amikor az ő biztatására én is betűszedő tanoncnak szerződtem a Hornyánszky Viktor Rt. Nyomdába – 1929 őszén. 1929-től 1933-ig itt dolgoztam, valamint elvégeztem a Budapest Székesfővárosi Sokszorosítóipari Tanonciskolát, ahol „jeles” minősítésű kéziszedősegéd oklevelet kaptam. 1935 elején beléptem a Révai Nyomdába; itt 1936-tól a könyvgyártás szedőtermi csoportvezetőjeként dolgoztam 1939 szeptemberéig, katonai szolgálatra történő bevonulásomig, majd a leszerelésem után, 1943 közepétől 1945-ig, a nyomda bezárásáig. Ezután, 1945 elejétől az akkor üzemelő Székesfővárosi Házinyomdában dolgoztam mint akcidens csoportvezető. 1949-ben áthelyezéssel az Athenaeum Nyomdába kerültem, ahol először mint akcidens részlegvezető, majd 1951-től mint gyártástervező dolgoztam tovább. 1953-ban kiemelt munkáskáderként a Művelődési Miniszté- rium felügyelete alatt működő Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat üzemvezetőjének neveztek ki. Itt sikeresen dolgoztam 1961-ig. Visszavágyva az „igazi” nyomdaiparba, áthelyeztettem magam a Révai Nyomdába; itt két évig dolgoztam, a kereskedelmi osztály helyettes vezetőjeként. 1963-ban visszatértem az Athenaeum Nyomdába. 1964-ben megbíztak a Nyomdaipari Szakközépiskola tanulóinak gyakorlati oktatásával, szakmai nevelésével: tanműhelyvezető lettem. Ezt a megbízatásomat gyakoroltam 1967-ig, nyugdíjba vonulásomig. Utána – nyugdíjasként – még tíz évet dolgoztam a vállalatnál. 1986-tól mint önálló vállalkozó foglalkoztam nyomdaipari tevékenységgel (könyvkiadás, könyvtervezés, nyomdai előkészítés). Életemben a legnagyobb szakmai esemény az a kihívás volt, hogy egy vállalat (nyomdaüzem) alacsony szintű működését nyolc év alatt a lehető legmagasabb színvonalra fejlesztettem. Szakmai példaképeim: Novák László, Kún Mihály, Lehner Rezső – a szakma kiváló tanítómesterei. Kedvenc mottóm: „A betű a tudomány, a művészet, a felvilágosodás, a haladás eszköze.” Legfontosabb a kollektív szellem, a szakma szeretete és megbecsülése, valamint az új generáció szakmai felnevelése. Megőrizném a nyomdászat múltjának ismeretét, a szakmai tanfolyamokat (továbbfejlesztett változatban), a nyomdász-összetartozást, az egymás iránti megbecsülést, ami régebben a Jánosünnepélyekben csúcsosodott ki. 1962 óta vagyok a PNYME nyomdaipari szakosztályának a tagja.
http://epa.oszk.hu/00800/00892/00062/pdf/epa00892_magyar_grafika_2015_1_67.pdf http://mgonline.hu/system/articles/187/articles_187_original.pdf?1479179313
