Eiler Emil
1945 ősze: egy utcai aknarobbanás után
a Posner Grafikai Műintézet rajzasztalára
fektettek. Magamhoz térve, szép plakátokat, grafikákat láttam a falon. Mondtam:
én is tudok rajzolni. Felvettek tanulónak.
További életút: a Kossuth Nyomdában
litográfus; az Offset Nyomdában litográ-
fus, majd minőségellenőr. A coloroffseteljárás hazai bevezetésén dolgozó Bayer
Pál és Iványi István kollégáink meggyőzésére vegyész. Gyakorlati évek 1954-től: a Magyar Pharma gyógyszergyárban és jogutódjában a Reanalban. 1960-tól a nyugdíjig a hazai nyomdaipari kutató-fejlesztő intézményben kutató, majd az Anofsal
előérzékenyített ofszetlemez gyártó üzem + a Nyomdaipari
Anyagvizsgáló és Alkalmazástechnikai Laboratórium (ATL) vezetője. Izgalmas feladatok az elektronmikroszkópiai laboratóriumban: a mikrovilág tanulmányozása, tanulmányok, gyönyörű
felvételek készítése a hazai papír-, nyomda-, festékiparnak és a
bűnüldöző szerveknek. Párhuzamosan: Kutatás-fejlesztés; Ágazati Szabványosítás; Szakterminológia Bizottságvezetés, aktív
munka az Európai Minőségügyi Szervezetben (EOQC); közös
fejlesztőmunkák a KGST-államok nyomdaipari kutató-, fejlesztőintézményeiben és minőségügyi szakismeretek oktatása a budapesti nyomdaipari szakiskolában. 1988: nyugdíj. Kiderült:
már „mindent” tudunk, ezért nyomdaipari kutatásra-fejlesztésre hazánkban nincs szükség! Az eredmény: A Reálpress szétveré-
se, széthordása. Akkor –1989-ben – azonnal egy amerikai cég kelet-európai részlegeinek igazgatója lettem. Ez volt az időszak,
amikor a fejlett nyugati államok betelepedtek a volt szovjetirá-
nyítású szocialista államokba, ehhez angol nyelvi és helyi ismeretekkel rendelkező szakembereket kerestek. Az eredmény ré-
szemre: nyugati kapcsolatok kiépítése, az amerikai kiadó- és
nyomdaipari módszerek tanulmányozási lehetősége.
Szakcikkek, könyvírás, nyomdaipari előadások hazai és külföldi konferenciákon is 22 éves kortól. (Iványi Istvánnal közö-
sen: Nyomdaipari, Fényképészeti Vegyszerismeret. Egy fotós
könyv is: a Sztereofényképezés – Műszaki Könyvkiadó.) Cikkírás
a hazai szakfolyóiratokban: először a Papír- ésNyomdatechnika,
majd a Magyar Grafika a kezdettől, mellette pedig egy amerikai
szaklap európai rovatvezetője 1998-tól máig. (A Dealer Communicator rovatai:Mi újság Európában; Mi újság Magyarországon.)
Példaképeim: rajztanárom a híres Barcsai Jenő és volt főnö-
köm Lengyel Lajos. A PNYME alapító tagja vagyok.
Mottóm: „Ami alapjaiban rossz, attól nem javul meg, ha tovább rontják!” Üzenetem az utódoknak: Korszerű, naprakész
szakmai ismeretek, folyamatos tanulás és nyelvtudás nélkül ma
már senki nem lehet szakember! A múltból én sürgősen visszahoznám az öntudatos, szervezett nyomdászt és az erőfölényével
durván visszaélő tőkés fináncdiktatúrának kedvesen beintő,
erős nyomdász szakszervezetet!
emil.eiler@gmail.com
