Dr. Kovács Gyula
A nyomdaiparral véletlenül kerültem kapcsolatba: mivel érettségi után 1961-ben
nem vettek fel építészmérnöknek, beálltam nyomdásznak, pontosabban gépmester ipari tanulónak a Kner Nyomda jogelődjénél, az akkori Békési Nyomdánál.
1963-ban magasnyomó gépmester szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebemben felvételt nyertem a Moszkvai Nyomdaipari
Egyetemre (MPI). 1968-ban nyomdaipari mérnök-technológusi
szakon védtem meg diplomamunkámat, egy komplett mélynyomó üzem beruházási tervét.
Fiatal mérnökként visszatértem a békéscsabai Kner Nyomdá-
ba, amely a további szakmai életem egyetlen munkahelye lett.
1970-től 1986-ig az Athenaeum–Kner–Zrínyi Nyomdák közös cége,
az Ofszet Lemezüzem vezetőjeként szerveztem meg a trimetál
ofszetlemez hazai gyártását, később előérzékenyítését is. Közben
1981-től szakmai aspirantúrán képeztem magam tovább Moszkvában, 1985-ben védtem meg értekezésemet műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokozattal. 1987 és 1991 között fejlesztési
főosztályvezetőként a legelső generációs számítógép-vezérlésű
ofszet nyomógépek (CPC, CCI) üzemelési optimalizálását irá-
nyítottam. Az 1992–2005 közötti években szervezési-informatikai
vezetőként kifejlesztettem és folyamatosan továbbfejlesztettem
a Kner gyártásirányítási rendszerét (GYIR), amely a nagyvállalat
minden technológiájára komplett megoldást alkalmazott. Közben 2001-ben jelent meg az Ofszetmester c. könyvem, melyet
azzal a céllal írtam, hogy a legteljesebb képet nyújtsam az eljárás
problémáiról és lehetőségeiről. A 2005-ös évtől nyugdíjasként
szakmai tanácsadással igyekszem összegyűjtött tudásomat továbbhasznosítani.
Legnagyobb szakmai eseménynek én a magyar nyomdaipar
ofszetesítését tartom, amely mintegy 15 évig tartott, s melynek
aktív részese lehettem. Legnagyobb szakmai teljesítményeim:
a trimetál lemez előérzékenyítés technológiai folyamatának,
anyagainak, gépsorának megalkotása és alkalmazása, elméleti
igazolása disszertációban, a Kner gyártásirányítási informatikai
rendszer kifejlesztése és bevezetése, Ofszetmester c. szakkönyv
megjelentetése. Elméleti-gyakorlati munkámért Földi László- és
Lengyel Lajos-díjat is kaptam.
Több példakép vezérelt életem során: Fekete Pál általános iskolai osztályfőnököm, aki 1956-os tevékenységéért életfogytiglani
börtönt kapott, ma Békéscsaba díszpolgára, Poljanszkij N. N., a
moszkvai Nyomdaipari Egyetem professzora, tudós, aspirantú-
ravezetőm, Rey White tudós, a PIRA Kutató Intézet főmunkatársa.
Az emberségük nagyon elragadó volt.
Kedvenc mottóm nincs, de kedvencem az alábbi mondás
Einsteintől: „…mindenki tudja, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Egy valaki azonban nem tudja, és… megcsinálja…”
A következő nyomdászgenerációnak nagyon sok dolgot kellene továbbadnom, ezt itt nem tudom megtenni. Az Ofszetmester
c. könyvben mindez megtalálható.
A régi időkből azt a lelkesedést kellene megőrizni, amelynek mi
is részesei voltunk.
A mi időnkben az orosz és német nyelv tanulására volt a legnagyobb lehetőség, és ezzel maximálisan éltem is, amit a fentiek
is bizonyítanak.