Buzás Ferenc 1923-2010
1923. december 22-én születtem Budapesten. 1942-ben a Képzőművészeti Gimnázium grafikai tagozatán érettségiztem,
és ennek alapján kőnyomó-kőrajzoló
szakmunkás-bizonyítványt és nyomdászmester címet kaptam. Első munkahelyem
a Piatnik Kártyagyár volt, ahol kőrajzoló
szakmunkásként dolgoztam. A KMF papír- és nyomdaipari tagozatán kezdtem tanulmányaimat, és a Műszaki Egyetem gépészmérnöki tagozatán
gépészmérnöki diplomát szereztem. 1948-ban a Nyomdaipari Igazgatóságra kerültem, és ott a műszaki osztály vezetője lettem. 1959-től a Nyomdakísérleti Üzemben a reprodukciós fényké-
pészeti csoport vezetőjeként folytattam tevékenységemet. 1963-
ban a Nyomdaipari Tröszt főtechnológusa lettem, és a nyomdaipar műszaki fejlesztésével, valamint kutató-fejlesztő tevé-
kenységgel foglalkoztam. 1970-ben a Nyomdaipari Egyesülés
műszaki elnökhelyetteseként a Nyomdaipari Technológia Fejlesztési Laboratórium igazgatója lettem. Mindkét posztot
nyugdíjba menetelemig töltöttem be.
Munkám mellett 1963-ban dr. Gara Miklóssal megszerveztük
és összeállítottuk a Felsőfokú Könynyűipari Technikum Nyomdaipari tanszékének oktatási tantervét. Ettől az időtől kezdődően
a főiskola meghívott tanáraként, negyven éven át a képfeldolgozást és a formakészítést tanítottam. Munkám elismeréseként
megkaptam a címzetes főiskolai docens címet.
A nyomdaipari szakosztályban négy éven át a titkári, majd
nyolc éven át az elnöki tisztséget töltöttem be. A Magyar Grafika
szerkesztőbizottságának három évtizeden át tagja és három
éven át a felelős szerkesztője voltam. Számos műszaki cikket írtam
évente a Magyar Grafikába.
Az egyesületi munkám, a nyomdaiparban végzett műszaki
fejlesztés, valamint szakkönyvírási tevékenységem elismeréseként 1971-ben a Szakmai kultúra fejlesztéséért kitüntetést, 1984-
ben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Elnökségé-
nek MTESZ-díját, 1987-ben Földi László Irodalmi Nívódíjat és
1992-ben Lengyel Lajos-díjat kaptam.
Az oktatási tevékenységemhez kapcsolódóan hat szakkönyv
szerzője és több szakkönyvnek részben írója és szerkesztője is
voltam. Szakkönyveim közül megemlíteném a Reprodukciós
fényképészeti színbontás és színhelyesbítés, valamint a Nyomdaipari Elektronikus Képfeldolgozás címeken megjelent könyveimet. A dr. Gara Miklós által szervezett Nyomdaipari Enciklopédia
egyik szerkesztője és írója is voltam. Az Enciklopédia második
kiadását vezetésemmel dolgoztuk át.
Több éven át a Gutenberg Művelődési Otthonban „Kiadványszerkesztő” tanfolyamot szerveztem, amelynek egyik tanára
voltam.
Szerencsés szakembernek tartom magam, hogy részt vehettem
és segíthettem a nyomdaipari képfeldolgozásban végbement
forradalmi változás: az elektronikus képfeldolgozás hazai elterjesztésében és bevezetésében.
Munkámat és annak eredményességét három vezetőm segí-
tette, akik nem csak feladattal láttak el, hanem komoly segítséget
is nyújtottak a kitűzött cél megvalósításához. Ezek rangsorolás
nélkül a következők voltak: Lengyel Lajos, Haiman György és
dr. Gara Miklós. Ezért lettek ők a példaképeim.
Jelenleg, kihasználva a számítástechnika adta lehetőséget,
festő- és rajzolóismereteimre támaszkodva digitális képzőmű-
vészettel, ezen belül digitális festészettel, valamint intenzíven a
digitális ornamentika adta lehetőségekre alapozva, digitális
motívumok tervezésével is foglalkozom
http://epa.oszk.hu/00800/00892/00004/pdf/200409_59-61.pdf
Keczely Gabi visszaemlékezése
Amikor a KMF Nyomdaipari szakán tanultam, akkor még a tanszékvezető dr. Gara Miklós volt. Feri bácsit a tanszék címzetes főiskolai docenseként ismertem meg. Az elektronikus képfeldolgozás témakörben sokat tanultam tőle, s nagy örömömre az államvizsgán ötösre értékelte az előadásomat az egyik tételéből. Sokáig nem találkoztunk. Én nagy nyomdákban próbáltam helytállni középvezetőként. Aztán úgy hozta a sors, hogy tanszéki mérnökként visszamentem tanítani a főiskolára, akkor már Schultz Péter volt a tanszékvezető. Photoshopot tanítottam. Akkor még elég kezdetleges géppark állt rendelkezésünkre. De a tanulókkal szerettük egymást, nagyon lelkesen meséltem el nekik, hogy a retusőr alapszakmámhoz milyen varázslatos módon vezet el az út ehhez a csodálatos programig. Életem első kiállítását itt a főiskola Tanácstermében rendeztem nagy sikerrel 1997. decemberében. Érdemes volt. Feri bácsi is felfigyelt rám akkor, (abban az időben divat volt az álláshalmozás), és elhívott a menye által alapított iskolába tanítani. Ez volt a Bázis Oktatási Központ. Feri bácsi az elméletet én a gyakorlatot tanítottam leendő kiadványszerkesztőknek, grafikusoknak. 1998-2010-ig tanítottam ott. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni, mindig megtaláltuk a megfelelő hangot akár szakmailag, akár emberileg. Sőt azt is tervezgettük, hogy egyszer együtt állítunk ki, mert gyönyörű számítógépes grafikákat alkotott. Sajnálom, hogy a nagy rohanásban ez nem jöhetett létre. Mindig jó szívvel fogok rá gondolni!
